Ködszőttes feszül
görcsös bozótkezekre.
Tél lebeg remegve
szendergő fák között.
Lecsendesült az idő.
Elsimult miden gondolat,
hibernálva gondomat
hűsít a feledés.
Halkan kattan a szív.
Benne a vágy
tavaszi lágy
érintések után.
De most itt vagyok,
merengő szürkeségben.
Magányos bölcsességben
figyel a jelenlét.
Zene: alva noto • Ryuichi Sakamoto: Uoon I