Percenések

Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.

Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.

Merész álmokba veszel,
úgy vesz el lélegzetedből
mindig egy kicsit az idő.
Kinő az életvágy szívedből.

Már csak fakó színekből
áll össze világod.
Így várod a teliholdat,
hogy vele halványulhass
a hajnal peremén.

Hogy aztán a Nappal éledj
egy új élet kezdetén.

Zene: Fennesz • Ryuichi Sakamoto: Oto

Molyolók saját írásai

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.