Paneljövő

Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.

Mindig a „majd” és a „lesz”
mázolják be falaink,
míg a kétely körbe vesz,
halványulnak álmaink.

A jelen perc így hal el,
illúziókba fojtva.
Észrevétlen sorvad el,
magát semmivé bontva.

És csak a beton marad,
az „egyszer” és a „holnap”
egyre távolabb szalad,
míg ábrándokká porlad.

Kép: Sergei Wing • Unsplash

Holnap Magazin
Pieris
Molyolók saját írásai

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.