Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.
Dombok hullanak völgyeikbe,
bennük alszik a meddő idő.
Onnan kinő a halk elmúlás,
andalító, lágy megnyugvás.
Hűvös szellő hajlik a térben,
vöröslő fényben ébred az ősz.
Ám te mégis félhomályt szősz
karcsú testére meztelen nyárnak.
Kép: Pinterest