Nyárvégi

Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.

Dombok hullanak völgyeikbe,
bennük alszik a meddő idő.
Onnan kinő a halk elmúlás,
andalító, lágy megnyugvás.

Hűvös szellő hajlik a térben,
vöröslő fényben ébred az ősz.
Ám te mégis félhomályt szősz
karcsú testére meztelen nyárnak.

Kép: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.