Körtefa

Körtefa fázik a kert végében,
különös csendben, a Hold fényében.
Hiába fürdik ezüstös lángban,
megfagy a Napért sóvárgó vágyban.

Árnyéka bomlik jeges éjjelnek,
körtét rágó férgek a félelmek.
Nem nyújtja ágát a csillagokba,
nem veti hitét a pirkadatba.

Körtefa teste kristállyá válik,
róla az élet lefoszlik, mállik.
Hold hívja lelkét, belevegyülne,
vele égi mámorba merülne.

Kép: Taeshin T. • Unsplash

Holnap Magazin
Molyolók saját írásai
Pieris

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.