Hópelyhek

Szürkeségből születő
hófehér, apró lelkek.
Susogásba süppedő
neszező, könnyű csendek.

– Szent geometriában
egymásba összefonva,
kerek harmóniában
örökre összeforrva. –

Keringőt keringenek
jeges, hajnali szélben.
Szívünkön enyhítenek
súlyos, szomorú télben.

Tenyerünkbe szédülnek,
testük vízgyönggyé válik
és elfolyni készülnek.
Lényük az égbe vágyik.

Tán az ember is ilyen…
Létünk mint a tiszta hó,
– szálló, röpke perc – hiszen
oly törékeny, illanó.

Zene: alva noto • Ryuichi Sakamoto: Naono

Holnap Magazin
Molyolók saját írásai
Pieris

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.