Szürkeségből születő
hófehér, apró lelkek.
Susogásba süppedő
neszező, könnyű csendek.
– Szent geometriában
egymásba összefonva,
kerek harmóniában
örökre összeforrva. –
Keringőt keringenek
jeges, hajnali szélben.
Szívünkön enyhítenek
súlyos, szomorú télben.
Tenyerünkbe szédülnek,
testük vízgyönggyé válik
és elfolyni készülnek.
Lényük az égbe vágyik.
Tán az ember is ilyen…
Létünk mint a tiszta hó,
– szálló, röpke perc – hiszen
oly törékeny, illanó.
Zene: alva noto • Ryuichi Sakamoto: Naono