Tollad kegyelméből, múzsám,
vezesd tovább suta kezem,
míg magamról feledkezem
szárnyalva csillagok útján.
Végtelenbe réved lelkem,
szívem szféráiba merül,
hol az ego elszenderül,
új zenék szólalnak bennem.
📝Rögtönzés CoraLynn „At the mercy of your pen” januári promptja alapján.
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.
Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.Tovább„Percenések”
Kristályhangon búg a Hold –
éjfeketén áthatol
éteri tiszta fénye –Tovább„Holdérintés”
Nem számolom hány év telet el egyhuzamban úgy, hogy nem hallgattam semmilyen zenét egészen tavaly októberig. Lehet, hogy öt, talán tíz, tényleg nem tudom, de így utólag nem is biztos, hogy fontos. Mindenesetre az elmondható, hogy egy komolyabb kiégésen vagyok túl, ami nagyon elhúzódott.Tovább„Sakamoto Ryuichi zenei világa”
Fénylő tündérhang,
mélyen benne pang
egy furcsa dallam.Tovább„Szélcsengő”
Ködszőttes feszül
görcsös bozótkezekre.
Tél lebeg remegve
szendergő fák között.Tovább„Téli merengő”
Szürkeségből születő
hófehér, apró lelkek.
Susogásba süppedő
neszező, könnyű csendek.Tovább„Hópelyhek”
