minden tündérmese
mantrák füzér heve
februári kékbe szédül
jeges sugallattá szépül…
tudom már, hogy lesz vége
– kezed emeld az égbe,
utolsó téli révületbe égve
📝Rögtönzés CoraLynn „I already know how this ends” promptja alapján.
Címke: elmúlás
Nyárvégi
Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.Tovább„Nyárvégi”
Percenések
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.
Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.Tovább„Percenések”
Kavics
Ében színű némaságban
engedd azt, hogy néha lássam
lelkedet a páncél alatt,
mi ezer darabra szakadt
és kvarcvázadra felfeszül.Tovább„Kavics”
Körtefa
Körtefa fázik a kert végében,
különös csendben, a Hold fényében.
Hiába fürdik ezüstös lángban,
megfagy a Napért sóvárgó vágyban.Tovább„Körtefa”
Hópelyhek
Szürkeségből születő
hófehér, apró lelkek.
Susogásba süppedő
neszező, könnyű csendek.Tovább„Hópelyhek”