Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.
Itt maradok és nézem őket
e különös tenger peremén,
a múlékony idő közepén,
hol mélybe merülnek az emlékek,
átadva maguk a nem létnek.
Hullámok mossák, fakítják az évet,
valami fáradtnak vetnek most véget.
Vagy tán ugyanaz születik újjá?
Magába fordulva válik az idő
egyetlen, különös úttá?
Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.
Kép: engin akyurt on Unsplash