Perctajtékok

Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.

Itt maradok és nézem őket
e különös tenger peremén,
a múlékony idő közepén,
hol mélybe merülnek az emlékek,
átadva maguk a nem létnek.

Hullámok mossák, fakítják az évet,
valami fáradtnak vetnek most véget.

Vagy tán ugyanaz születik újjá?
Magába fordulva válik az idő
egyetlen, különös úttá?

Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.

Kép: engin akyurt on Unsplash

Molyolók saját írásai

Leave a Reply / Szólj hozzá

Back to Top
%d bloggers like this: