Sakamoto Ryuichi 坂本 龍一 zenei világa

Nem számolom hány év telet el egyhuzamban úgy, hogy nem hallgattam semmilyen zenét egészen tavaly októberig. Lehet, hogy öt, talán tíz, tényleg nem tudom, de így utólag nem is biztos, hogy fontos. Mindenesetre az elmondható, hogy egy komolyabb kiégésen vagyok túl, ami nagyon elhúzódott.

Tehát múlt év ősszel kezdett éledezni bennem újra valamiféle kreatív energia és akkor októberben, az első zenei album, ami eszembe jutott az Sakamoto Ryuichi és Christian Fennesz közös munkája, a Cendre.

Úgy tudom, itthon kevesen ismerik, mégsem vállalkoznék most Sakamoto Ryuichi hosszas bemutatására. Csupán a hetvenedik születésnapját tartottam a legmegfelelőbb apropónak, hogy írjak róla egy rövid, mégis kicsit személyes hangvételű bejegyzést.

Legelőször talán a Merry Christmas Mr. Lawrence filmzenéjét hallottam tőle, ami azért is különleges számomra, mert a dallamvilága valahogy mindig is ismerős volt nekem, de máig nem tudom megmondani honnan. Olyan érzést kelt, mintha mindig is bennem lett volna ez a zene és egyszer csak jön valaki a világ túlsó feléről, és eljátssza azt.

Folyamatosan újabb és újabb szerzeményeire bukkanok szinte minden stílusban, egyszerűen kimeríthetetlen az a világ, amit ő képvisel. Jelenleg egy jó hosszú újrafelfedezés kellős közepén vagyok. Ám mind közül, ami igazán inspirálóan hat rám az utóbbi időben, ha írásról van szó, azok egyértelműen a Carsten Nicolai-jal (alva noto) való közös albumai, mint a Vrioon vagy a Summvs.

Azt hittem, könnyebb lesz erről írni, de tévedtem, hiszen nehéz megfogalmaznom, milyen hatással van rám a zenei világa. Talán az lenne a legpontosabb, ha azt mondom, szinte tökéletesen tükrözi a benső világomat és az érzelmeimet. Persze más zenészeket is kedvelek és sokan voltak már inspiratív hatással rám, de Sakamoto Ryuichi esetében még azt is megkockáztatom állítani, hogy nagyon hasonló a lelkünk, a személyiségünk, egy húron pendülünk.

Most úgy érzem, ő nagyon sokat segített, hogy kikecmeregjek a kiégettség gödréből. És bár természetesen most sem minden tökéletes, de az ő zenéje az, ami továbbra is segít a nehézségekben, kihívásokban és abban, hogy kicsit közelebb kerüljek a saját lelkemhez. Ezáltal tudok írni és szintén hosszú kihagyás után újra gitározni is (update november 3-án: bár február elsején elkezdtem zongorázni és azóta csak azon gyakorlok szinte minden nap).

Boldog 70. születésnapot kívánok, Sakamoto Ryuichi! Mindent köszönök!

Kép: Pinterest

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.