spoken darkness

Sötétség szólalt bennem újra.
Szívem hiba gyúlna fényre,
beleveszve végre az öröklétbe,
ha az árnyak fenyegetőn suttognak
haláljóslatokat.

Fagyos, neszező hangon
szólalt bennem a sötétség.
A fényesség emlékképpé tompult,
és belenyikordult a félelem.


📝 Egy napot már kis is hagytam, de most pótolom a kettes promptot.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Back to Top
%d bloggers like this: