Nyárvégi
Aranyat csókol zöld levelekreöreg Napja a haldokló nyárnak.Pasztelles árnyak tépik a tájatapró szilánkok gyöngyeire. Dombok…
Kategória: Vers
Mozdulatlan
Ülök a csöndben, mozdulatra várok,minden rést kitárok szívemen.Hátha idebenn aztán megdobban a tér,amit az áramló…
Napcsók
Nap csókolt át a félhomályon – fénycseppek csendültek a függöny hószín selymén, parányi világunk határán…
Percenések
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe, rátelepedve megannyi porszemcse. Apró percenések, léleksercenések elegye az egész. Merész…
Lélegzet
Álmos délután átölel a csend, itt bent semmi sem mozdul. Néha a szél nyikordul a…
Paneljövő
Betonkockákba zárva remélünk egy szebb napot, pergő percekre várva, pehelykönnyű holnapot. Mindig a „majd” és…
Kavics
Ében színű némaságban engedd azt, hogy néha lássam lelkedet a páncél alatt, mi ezer darabra…
Holdérintés
Kristályhangon búg a Hold – éjfeketén áthatol éteri tiszta fénye – alámerül a mélybe, világosságot…
Körtefa
Körtefa fázik a kert végében, különös csendben, a Hold fényében. Hiába fürdik ezüstös lángban, megfagy…
Szélcsengő
Fénylő tündérhang, mélyen benne pang egy furcsa dallam. Abban a hangban fémes szólamok, rejtett sóhajok…