Napcsók
Nap csókolt át a félhomályon – fénycseppek csendültek a függöny hószín selymén, parányi világunk határán…
Kategória: Vers
Percenések
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe, rátelepedve megannyi porszemcse. Apró percenések, léleksercenések elegye az egész. Merész…
Lélegzet
Álmos délután átölel a csend, itt bent semmi sem mozdul. Néha a szél nyikordul a…
Paneljövő
Betonkockákba zárva remélünk egy szebb napot, pergő percekre várva, pehelykönnyű holnapot. Mindig a „majd” és…
Kavics
Ében színű némaságban engedd azt, hogy néha lássam lelkedet a páncél alatt, mi ezer darabra…
Holdérintés
Kristályhangon búg a Hold – éjfeketén áthatol éteri tiszta fénye – alámerül a mélybe, világosságot…
Körtefa
Körtefa fázik a kert végében, különös csendben, a Hold fényében. Hiába fürdik ezüstös lángban, megfagy…
Szélcsengő
Fénylő tündérhang, mélyen benne pang egy furcsa dallam. Abban a hangban fémes szólamok, rejtett sóhajok…
Téli merengő
Ködszőttes feszül görcsös bozótkezekre. Tél lebeg remegve szendergő fák között. Lecsendesült az idő. Elsimult miden…
Hópelyhek
Szürkeségből születő hófehér, apró lelkek. Susogásba süppedő neszező, könnyű csendek. – Szent geometriában egymásba összefonva,…