Papírszíved ki látja meg?
Ki váltja meg könnyes lelked,
amit elfed a gyűrt anyag?
Míg zsinóron lógsz egymagad
a messzeségbe merengve.Tovább„Papírdaru”
Kategória: Vers
Sziklák karjai közt
… de ha nehéz szívvel mászol hegyet,
azt az egyet sose feledd, hogy az út benned kanyarog,
ahogy megannyi érzelem kavarog köves gerinceden,
mikor megízleled az élet kristályos ízét.Tovább„Sziklák karjai közt”
Perctajtékok
Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.
Itt maradok és nézem őket
e különös tenger peremén,
a múlékony idő közepén,
hol mélybe merülnek az emlékek,
átadva maguk a nem létnek.Tovább„Perctajtékok”
Nyárvégi
Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.Tovább„Nyárvégi”
Mozdulatlan
Ülök a csöndben, mozdulatra várok,
minden rést kitárok szívemen.
Hátha idebenn aztán megdobban a tér,
amit az áramló vér eltelíthet bennem.Tovább„Mozdulatlan”
Napcsók
Nap csókolt át a félhomályon
– fénycseppek csendültek
a függöny hószín selymén,
parányi világunk határán
– álmos, nyári délutánon.
Tovább„Napcsók”
– fénycseppek csendültek
a függöny hószín selymén,
parányi világunk határán
– álmos, nyári délutánon.
Tovább„Napcsók”
Percenések
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.
Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.Tovább„Percenések”
Lélegzet
Álmos délután átölel a csend,
itt bent semmi sem mozdul.
Néha a szél nyikordul
a csúszós ablaküvegen.Tovább„Lélegzet”
Paneljövő
Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.Tovább„Paneljövő”
Kavics
Ében színű némaságban
engedd azt, hogy néha lássam
lelkedet a páncél alatt,
mi ezer darabra szakadt
és kvarcvázadra felfeszül.Tovább„Kavics”