… de mi készek voltunk valami újra
egy ismeretlen útra lépve
sötétségből fényre érve,
de nem tudtuk, hogy lehetséges …
nevetséges pillangó álmokat kergettünk
néha görcseinkben fetrengtünk
nap nap után játszva a bolondot,
hogy senki se ismerjen ránk
és falánk lelkünk rákapott
megannyi könnyű kalandra …
pedig mi készen álltunk valami újra
📝Gondoltam kihívásképpen írok, rögtönzök minden nap egy verset november 19-ig Peako Green promptjai alapján.
Aranyat csókol zöld levelekre
öreg Napja a haldokló nyárnak.
Pasztelles árnyak tépik a tájat
apró szilánkok gyöngyeire.Tovább„Nyárvégi”
Ülök a csöndben, mozdulatra várok,
minden rést kitárok szívemen.
Hátha idebenn aztán megdobban a tér,
amit az áramló vér eltelíthet bennem.Tovább„Mozdulatlan”
Parányi árny karcolt életvonalat tenyeredbe,
rátelepedve megannyi porszemcse.
Apró percenések,
léleksercenések elegye az egész.Tovább„Percenések”
Álmos délután átölel a csend,
itt bent semmi sem mozdul.
Néha a szél nyikordul
a csúszós ablaküvegen.Tovább„Lélegzet”
Betonkockákba zárva
remélünk egy szebb napot,
pergő percekre várva,
pehelykönnyű holnapot.Tovább„Paneljövő”
Ében színű némaságban
engedd azt, hogy néha lássam
lelkedet a páncél alatt,
mi ezer darabra szakadt
és kvarcvázadra felfeszül.Tovább„Kavics”
Kristályhangon búg a Hold –
éjfeketén áthatol
éteri tiszta fénye –Tovább„Holdérintés”
Nem számolom hány év telet el egyhuzamban úgy, hogy nem hallgattam semmilyen zenét egészen tavaly októberig. Lehet, hogy öt, talán tíz, tényleg nem tudom, de így utólag nem is biztos, hogy fontos. Mindenesetre az elmondható, hogy egy komolyabb kiégésen vagyok túl, ami nagyon elhúzódott.Tovább„Sakamoto Ryuichi zenei világa”
