ezüstös suttogás
szelíd csillagpulzálás remeg a térben
fényévekbe szőtt végtelenek vásznán
izzó golyók, harmatcseppek
– gömbölyödik bennük az idő
relatív szekundumok, költői szívverés
📝 Prompt: coralynn.poetry
the water in the wishing well
smaragd és ezüst színekben játszik
benne látszik megannyi titkolt vágy
és néhány eldobott tárgy:
érmék, kulcsok
unott, levetett szerelemek
átlátszó redői közt rekedtek
– ilyen a víz az óhajok kutjában
📝Rögtönzés Peako Green promptja alapján
I already know how this ends
minden tündérmese
mantrák füzér heve
februári kékbe szédül
jeges sugallattá szépül…
tudom már, hogy lesz vége
– kezed emeld az égbe,
utolsó téli révületbe égve
📝Rögtönzés CoraLynn „I already know how this ends” promptja alapján.
Papírdaru
Papírszíved ki látja meg?
Ki váltja meg könnyes lelked,
amit elfed a gyűrt anyag?
Míg zsinóron lógsz egymagad
a messzeségbe merengve.Tovább„Papírdaru”
Sziklák karjai közt
… de ha nehéz szívvel mászol hegyet,
azt az egyet sose feledd, hogy az út benned kanyarog,
ahogy megannyi érzelem kavarog köves gerinceden,
mikor megízleled az élet kristályos ízét.Tovább„Sziklák karjai közt”
Tollad kegyelméből
Tollad kegyelméből, múzsám,
vezesd tovább suta kezem,
míg magamról feledkezem
szárnyalva csillagok útján.
Végtelenbe réved lelkem,
szívem szféráiba merül,
hol az ego elszenderül,
új zenék szólalnak bennem.
📝Rögtönzés CoraLynn „At the mercy of your pen” januári promptja alapján.
Perctajtékok
Gyengéd tajtékot vetnek a percek,
fodrozva telnek a pillanatok.
Itt maradok és nézem őket
e különös tenger peremén,
a múlékony idő közepén,
hol mélybe merülnek az emlékek,
átadva maguk a nem létnek.Tovább„Perctajtékok”
forever forward
forever forward
toward the dawn
but missing the part
when the sun whispers
golden songs
into the hearts
of many larks
hold the harm
Hold the harm,
don’t take a breath.
Silhouette of the past
still squeezes your heart
and you think the life
is nothing else, but
the art of suffering.
📝 Újabb kihagyott nap, ezúttal angolul pótlom.
spoken darkness
Sötétség szólalt bennem újra.
Szívem hiba gyúlna fényre,
beleveszve végre az öröklétbe,
ha az árnyak fenyegetőn suttognak
haláljóslatokat.
Fagyos, neszező hangon
szólalt bennem a sötétség.
A fényesség emlékképpé tompult,
és belenyikordult a félelem.
📝 Egy napot már kis is hagytam, de most pótolom a kettes promptot.