Papírszíved ki látja meg? Ki váltja meg könnyes lelked, amit elfed a gyűrt anyag? Míg …
… de ha nehéz szívvel mászol hegyet, azt az egyet sose feledd, hogy az út …
Tollad kegyelméből, múzsám,
vezesd tovább suta kezem,
míg magamról feledkezem
szárnyalva csillagok útján.
Végtelenbe réved lelkem,
szívem szféráiba merül,
hol az ego elszenderül,
új zenék szólalnak bennem.
📝Rögtönzés CoraLynn “At the mercy of your pen” januári promptja alapján.
Gyengéd tajtékot vetnek a percek, fodrozva telnek a pillanatok. Itt maradok és nézem őket e …
forever forward
toward the dawn
but missing the part
when the sun whispers
golden songs
into the hearts
of many larks
Hold the harm,
don’t take a breath.
Silhouette of the past
still squeezes your heart
and you think the life
is nothing else, but
the art of suffering.
📝 Újabb kihagyott nap, ezúttal angolul pótlom.
Sötétség szólalt bennem újra.
Szívem hiba gyúlna fényre,
beleveszve végre az öröklétbe,
ha az árnyak fenyegetőn suttognak
haláljóslatokat.
Fagyos, neszező hangon
szólalt bennem a sötétség.
A fényesség emlékképpé tompult,
és belenyikordult a félelem.
📝 Egy napot már kis is hagytam, de most pótolom a kettes promptot.
… de mi készek voltunk valami újra
egy ismeretlen útra lépve
sötétségből fényre érve,
de nem tudtuk, hogy lehetséges …
nevetséges pillangó álmokat kergettünk
néha görcseinkben fetrengtünk
nap nap után játszva a bolondot,
hogy senki se ismerjen ránk
és falánk lelkünk rákapott
megannyi könnyű kalandra …
pedig mi készen álltunk valami újra
📝Gondoltam kihívásképpen írok, rögtönzök minden nap egy verset november 19-ig Peako Green promptjai alapján.
Aranyat csókol zöld levelekreöreg Napja a haldokló nyárnak.Pasztelles árnyak tépik a tájatapró szilánkok gyöngyeire. Dombok …
Ülök a csöndben, mozdulatra várok,minden rést kitárok szívemen.Hátha idebenn aztán megdobban a tér,amit az áramló …
